Atlanti –osztriga (Crassostrea virginica) Angol: American oyster, Atlantic oyster

Merroir:

Az Atlanti-osztriga természetes előfordulási helye az Atlanti-óceán amerikai, Kanadától-Mexikóig terjedő része és a Karib-tenger. Főleg Amerika keleti partvidékein tenyésztik, de vannak kisebb akvakultúrák a nyugati partvidéken is. Egykor ez a faj vált Észak-Amerika leggyakrabban előforduló és kereskedelmi szempontból is legfontosabb osztrigájává.

Jellemzők:

Alakja és felépítése az Európai-lapos osztriga más néven éti osztriga (Ostrea edulis) és a Csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) ötvözete. Kerek formája és kevés pikkellyel borított felülete az éti osztrigához, a kivájt homorú alsó héj a Csendes-óceáni osztrigához hasonlít. A teknők homokszínűek, sötétszürkék vagy barnák néha kissé zöldes árnyalattal.

Fontosabb Atlanti-osztriga brandek: MALPEQUE, CHINCOTEAGUE, BLUE POINT, APALACHICOLA, CHATAM, CAPE BRETON, BLACKBERRY POINT, CHESAPEAKE, DUXBURRY, GLIDDEN POINT, CANADIAN LOVE, ISLAND CREEK, HOG ISLAND, IMPERIAL ROYAL MIYAGI, MARTHAS’ VINEYARD, MOON STONE, NAKED COWBOY, PARROT ISLAND, PIPES COVE, RAPPAHANNOCK, SADDLE ROCK, TOMAHAWK, UMAMI, WELLFLEET.

Csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) Angol: Pacific cupped oyster, Japanese oyster

Merroir:

A Csendes-óceáni osztriga eredetileg Kelet-Ázsiában fordul elő, Japánban és Kínában nagy hagyománya van a tenyésztésének. A leggyakrabban tenyésztett osztrigafaj, mely napjainkra már az Európai és az Észak-Amerikai piacokat is uralja. A Csendes-óceáni osztriga, robosztus, betegségekre nem hajlamos, gyorsan nő és gyorsan szaporodik, a víz hőmérséklete és sótartalma szempontjából nem válogatós. Összefoglalva tehát, ideális az akvakultúrákban történő tenyésztéshez.  A növekedés gyorsasága a vízhőmérséklettől függ, hűvösebb időben, lassabban fejlődnek, mint a melegebb vízben, de ilyenkor húsuk tömörebb és jobb minőségű lesz. A Csendes-óceáni osztriga a világon a legelterjedtebb osztrigafaj, hiszen tenyésztelepek vannak Európában: Norvégia, Németország, Írország, Brit-szigetek, Franciaország, Spanyolország. Vannak akvakultúrák az Egyesült- Államok keleti és nyugati partvidékein, Kanadában és Mexikóban, valamint Chilében, Argentínában, Kínában, Japánban, Koreában, Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Jellemzők:

Színe és formája, a Portugál osztrigához (Crassostrea angulata) hasonló, de sokkal nagyobbra, akár 30 cm-re is megnőhet. Héja szürkésbarna vagy zöldes árnyalatú, formája a talajviszonyoktól és az áramlatoktól függően változhat. A héj belső oldala fényes fehér a húsa drapp, szürkés aranysárga vagy zöld.

Fontosabb Csendes-óceáni osztriga brandek: GAULOISE, GOLDEN MANTLE, YEARLING, SYLT SPECIAL, GILLARDEAU, DUTCH CREUSE, GUINTINI, IRISH DONEGAL, IRISH ROCK, PRAT-AR-COUM, BAIE d’ ISIGNY, IMPERATRICE, ANCELIN, SYLTER ROYAL, TSARSKAYA, LA LUNE, LA PERLE NOIR, DAVID HERVÉ, SAUVAGE, PINK DIAMOND, LES JARDINS, BOUZIGUES, LOCH RYAN, MÜIRGEN, YERSEY ROYAL, ARCACHON, CANCALE, DUNGARVAN, GEAY, SAINT-KERBER, DELTA MOSSEL

Kummamoto osztriga (Crassostrea sikamea / Crassostrea gigas kummamoto) Angol: Kummamoto oyster

Merroir:

Ez, az osztrigafaj eredetileg Japánból, a Kummamoto-öbölből származik. Rokonságban áll a Csendes-óceáni osztrigával (Crassostrea gigas) méghozzá olyan közeliben, hogy a tenyésztők megpróbálták keresztezni a két fajt, ezért az eredményt (Crassostrea sikamea) nehéz külön fajként meghatározni. Japánban ritkán árulják. Az 1940-es évek óta sokat adnak el belőle igen magas áron az osztrigák szerelmeseinek az Egyesült- Államokba. Európai kereskedelemben történő felbukkanása, nem jellemző.

Jellemzők:

Kisméretű osztriga, kereskedelmi méretük általában 5-7 cm között van, tehát fele vagy harmad akkora, mint a Csendes-óceáni osztriga. A kummamoto osztriga héja kerek, kivájt és sugarasan bordás.

Fontosabb Kummamoto-osztriga brandek: KUMMAMOTO

Európai-lapos osztriga / Éti osztriga (Ostrea edulis) Angol: European flat oyster, plate oyster

Merroir:

Az éti osztriga eredeti előfordulási helye az Atlanti-óceán, Norvégia és Marokkó közötti területe, valamint az egész Földközi-tenger. Napjainkban azonban már ritkán fordul elő természetes élőhelyén. Az Európai-lapos osztriga tenyésztése, jóval nehezebb, az íze viszont nagyon különleges és egyedi ezért magasabb árat szoktak érte kérni. Az Európai lapos osztriga tenyésztésének óriási hagyománya van Franciaországban (Normandia, Bretagne, Marennes-Oleron, Arcachon) de vannak tenyésztelepek Hollandiában, Angliában, Írországban, valamint a Földközi-tenger francia, Spanyol, Olasz, Horvát és Görög partjain is. Egy ideje már az Egyesült Államok keleti partvidékein (Maine, Massachusetts) is tenyésztenek Európa lapos osztrigát.

Jellemzők:

Könnyen megkülönböztethető a többi fajtától kerek-lapos formája alapján. Héjának formája, színe és felülete változó, szalagos mintázatú, barna és szürke árnyalatokban. Húsa drapp és homokszínű vagy szürke. 5-12 cm-es nagyságra nőhet meg de a kivételesen nagy példányok elérhetik a 20 cm-t is.

Fontosabb Európai-lapos osztriga brandek: GALWAY, LIMFORD, PIED DE CHEVAL, COLCHESTER, BELON, IMPERIALES, MOONLIGHT, OSLOFJORDEN, GREVELINGEN, LONGH FOYLE, CORK, BESSIN, QUIERON, VIGO, RIO FARMOSA, MURCIA

Olympia osztriga (Ostrea conchaphila, Ostrea lurida) Angol: Olympia oyster, Little belon

Merroir:

Ez az osztriga eredetileg Amerika keleti partvidékein, valamint Alaszka délkeleti része és Kalifornia között fordult elő, de már a19.század második felében a túlhalászás a vízszennyezés és a behurcolt betegségek annyira megtizedelték az Olympia osztrigák populációit, hogy a kihalás fenyegette. Mostanában újra próbálkoznak az Olympia osztrigák tenyésztésével és a populáció növelésével. A legjelentősebb akvakultúra Puget Soundban van. Az egyedisége és különlegessége igazi unikummá teszi az Olympia osztrigát, ezért az ára jóval drágább, mint a többié. Alakja, formája és ízvilága a méltán híres Belon osztrigához teszi hasonlóvá ezért Amerikában a kicsi Belon néven is forgalmazzák.

Jellemzők:

Az Olympia osztriga szintén az Ostrea-félékhez tartozik csak úgy, mint az Európai-lapos osztriga (éti osztriga). Alakja ás ízprofilja is hasonló hozzá. Kicsi Belon osztrigának is nevezik, teknői kerekek, enyhén pikkelyesek és laposak. Lassan nővő faj és maximum 5 cm-re nő meg.

Fontosabb Olympia osztriga brandek: TREASURE COVE, CHURCH POINT, SOUTH SOUND, WILDCAT COVE, DRAYTON HARBOR, PICKERING PASSAGE, RAINER, EAGLE ROCK, SEA COW, REACH ISLAND, GOLDEN CREEK, HAMMERSLEY, SHIBUMI, HENDERSON INLET, STEAMBOAT, HOVE COVE, SKOOKUM POINT, CAPITAL, BARRON POINT, TOTTEN INLET, LITTLE SOOKUM, SHELTON BAY

Ázsiai osztriga (Ostrea ariakensis) Angol: Sumione oyster, Chinese oyster

Merroir:

Ez az osztrigafaj szintén a japán és a kelet-ázsiai vizekből származik. Az 1990-es évek vége óta tenyésztik a Csendes-óceán, egyesült államokbeli partjának északi részén, illetve a Chesapeake-öbölben, bár a kereskedelmi forgalomban betöltött szerepe jelentéktelen. Ezen az Egyesült Államok keleti partvidékén található hatalmas folyótorkolatos területen élt egykor Amerika legnagyobb osztrigaállománya, de a több évszázados halászat a vízszennyezés és a betegségek következtében jelentősen lecsökkent. Az Ázsiai osztriga jól pótolhatná azt a hiányt, mert gyorsan nő, eléggé ellenálló a betegségekkel szemben és ízletes is, de az még nem tisztázott, hogy az új faj bevezetése, hogyan befolyásolná az öböl biológiai egyensúlyát. Japánban évszázados hagyományai vannak a sumione osztriga, tenyésztésének, ahol az árapályos területeken bambusz rudakat szúrtak a földbe (hibitate módszer) amelyen meg tudtak tapadni az osztrigák. Dél-Koreában és Kínában melyek szintén az elsők között járnak az Ázsiai-osztriga tenyésztésében, már több mint 2000 éve tenyésztenek osztrigát. Az Ázsiai-osztriga élve történő kereskedése Európában nem számottevő, mert szinte csak feldolgozott állapotban kerülnek a piacokra. Ázsiában a feldolgozott termékekre (osztrigaszósz, szárított osztriga, osztriga konzerv) hatalmas a kereslet.

Jellemzők:

A kisebb példányok alakja kerek, héjuk meglehetősen sima. A nagyobb Ázsiai-osztrigák hossza elérheti a 27-30 cm-t is, héjuk felülete érdessé válik (zsindelyes). Hasonló a héjszerkezet mint a Csendes-óceáni osztrigáé, de attól eltérően nem bordás.

Portugál osztriga (Crassostrea angulata) Angol: Portuguese oyster

Merroir:

A Portugál osztriga eredetileg az Atlanti-óceán, (dél-Portugália, dél-Spanyolország és Marokkó) közötti területein, valamint a Földközi-tenger nyugati részén honos. 1970-es évekig, sokfelé tenyésztették Európában, mert nem tűnt annyira érzékenynek, mint az Európa-lapos osztriga (Ostrea-edulis) és gyorsabban is nő nála. Egy behurcolt vírus azonban szinte teljesen megsemmisítette az osztriga állományt, tenyésztését ezért a Csendes-óceáni (Crassostrea gigas) osztriga tenyésztésével váltották ki.

Jellemzők:

Teknői hosszúkásabbak és kivájtabbak, mint az éti osztrigáé. Hossza a 10 cm-t is elérheti, húsa szürkés, ibolyakék. Az Atlanti-óceán partjain található Marennes-oleron osztriga medencéiben megpróbálkoztak a faj visszatenyésztésével, de nem sok sikerrel. Portugáliában és Spanyolországban még működik egy-két portugál osztrigát tenyésztő akvakultúra, de kereskedelmi szerepvállalásuk jelentéktelen.

Fontosabb Portugál-osztriga brandek: ALGARVE, SAO BROS, P.O.P., PAPPILON

Sydney –sziklaosztriga (Saccostrea glomerata, Crassostrea commercialis) Angol: Sydney rock oyster

Merroir:

Eredetileg Ausztrália délkeleti-partjai és Új-Zéland között előforduló osztrigafaj, amelyet a 19. század vége óta tenyésztenek is. Egyes tudósok nem a Saccostrea félékhez sorolják, ezért két latin néven is szerepel. Saccostrea glomerata és Crassostrea commercialis.

Jellemzők:

Héja mintegy 7 cm hosszú és kereskedelmi súlya körülbelül 55-65 g. Teknői bordásak, homokszínűek vagy sötétszürkék. Az alsó teknő itt is, mint a többi Crassostrea félénél, kivájtabb, mint a felső. Húsa nagyon jó minőségű sötét homokszinű vagy sárgás. Nehezen felnyitható küzdelmes osztriga. Könnyen megkülönböztethető a többi fajtától kerek-lapos formája alapján. Héjának formája, színe és felülete változó, szalagos mintázatú, barna és szürke árnyalatokban. Húsa drapp és homokszínű vagy szürke. 5-12 cm-es nagyságra nőhet meg de a kivételesen nagy példányok elérhetik a 20 cm-t is.

Fontosabb Sydney-sziklaosztriga brandek: WIGAN INLET, VICTORIA, KIWA, SYDNEY ROCK, COROMANDEL, TASMANIAN, NEW SOUTH, BASS STRAIT, HERWEY BAY